2 Corinthians 4
1 Azért, mivel ilyen szolgálatra méltatott az Irgalom, nem csüggedünk el.
2 Elhagytuk azonban azokat a szégyenletes dolgokat, amelyeket takargatni szoktak (az emberek), mert nem járunk ravaszságban és nem hamisítjuk meg Isten igéjét, de az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten színe előtt.
3 Ha mégis leplezett a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, akik elvesznek.
4 Mert hitetlen elméjüket a világ fejedelme annyira megvakította, hogy nem látták meg szívükben felragyogni annak a Krisztusnak dicsőségéről szóló evangéliumot, aki magának Istennek képmása.
5 Mi nem magunkat prédikáljuk, hanem Krisztus Jézust, az Urat, magunkról pedig úgy beszélünk, mint akik a ti szolgáitok vagyunk Jézusért.
6 Mert az Isten, aki így szólt: A sötétségből világosság ragyogjon fel: Ő gyújtott világosságot a mi szívünkben, hogy Jézus Krisztus arcán felismerjük Isten dicsőségének ragyogását.
7 De ez a kincsünk cserépedényekben van, hogy az erőnek rendkívüli nagysága Istené legyen és ne magunktól való.
8 Mindenütt nyomorgatnak minket, de el nem nyomhatnak; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe;
9 üldöznek, de Isten nem hagy el; földre vernek, de el nem tipornak.
10 Mindenkor testünkben hordozzuk Jézus halálát, hogy Jézus élete is látható legyen a mi testünkben.
11 Mert minket, akik e földön élünk, mindenkor halálra adnak Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben.
12 Azért a halál bennünk munkálkodik, az élet pedig bennetek.
13 Minthogy a hitnek ugyanaz a lelke van bennünk, mint abban, aki ezt írta: Hittem, azért szóltam - mi is hiszünk és azért szólunk. [Zsolt 116,10]
14 Mert tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, minket is fel fog támasztani Jézussal és veletek együtt az ő színe elé állunk.
15 Mert mindez érettetek van, hogy amint a kegyelem bőven árad, egyre növekedjék az Istennek hálát adók száma az ő dicsőségére.
16 Azért nem csüggedünk, sőt ha a mi külső emberünk megromlik is, a belső mégis napról napra újul.
17 Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó örök dicsőséget szerez nekünk;
18 akik nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra. Mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.